Lelki fonódások

Közel 25 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a kosárfonással, ami azonnal azzá a kifejező alkotó tevékenységemmé vált, ami feltöltött, lelkesített, örömöt adott és kioldott belőlem sok feszültséget amikor fontam. Több képzésen részt vettem, több mestertől tanulhattam a fogásokat és a kosárfonás szeretetét, hagyományát.  

Sajátélmény- alapú női alkotókörre hívlak Székesfehérváron, ahol a közös térben a kosárfonás során ránézhetsz különböző életterületeidre, amelyekben megállásra kényszerültél és nem látod az utat, merre is tudnál tovább indulni. Talán elindultál valahonnan, ahol már nem szeretnél lenni, de még nem értél oda, ahová vágyakozol. Félúton vagy? Félig még valamiben, már félúton valahová? Már nem tudsz visszafordulni? Már nincs más választásod? Elindultál, beleléptél a bizonytalanba. Az a helyzet már van, amiben benne vagy. Szeretnél tisztábban látni, továbblépni?

Amikor ilyen helyzetekben vagy, hogy bizonytalanság van benned, biztosan te is megfigyelted már, hogy szinte magától megmozdul a kezed és önkéntelenül tesz-vesz, rendezget, igazítgat, pakol, szanál, úgy hogy nem is fordítasz rá különösebb figyelmet. Ez egy belső késztetés, hogy a bennünk lévő bizonytalan állapotot valahogy rendezzük, igazítsuk, irányba állítsuk. Ebben segítenek a mozdulatok, amik maguktól is szinte ismerik az utat, tudják, hogyan mozduljanak, mert a külső rendezés a belsőre is hat. 

Ha tudsz hallgatni a saját hangodra, ösztönös indíttatásaidra és nem csak az elvégzendő munkát látod benne, akkor jól esik ilyenkor pont valami olyan tevékenység, ami kívül tükrözi le azt a folyamatot, amit belül is vágysz megélni. Ha például valamit nem látsz tisztán, olyankor nekilátsz és megmosol egy ablakot, vagy letörölgetsz egy tükröt és utána jobban érzed magad. Amikor ezt tudatosan használod, segítőtársaddá válik és melléd áll. Ezek a mozdulatok akkor is segítenek, ha még esetleg sohasem végeztél hasonlót. 

Tudatosan is használhatjuk ezt a mozgást! 

A saját kezünkkel történő alkotás során a bennünk mozgó gondolatok és kavargó érzések átadódnak abba a tárgyba, amit éppen készítünk, amivel foglalkozunk. Egyrészt, ha később ránézünk, felidézi bennünk azt a lelkületet, hangulatot, ami átjárt bennünket a készítése során, másrészt az érintéseink által átadjuk neki azt a rezgést, ami bennünk is jelen volt. Kialakul ezáltal egy sajátos történet, ami csak erre az alkotásra lesz jellemző, általa egyedi és megismételhetetlen lesz. 

A kézművesség különösen mély lelki folyamatokat indíthat el, mert a kéz mozdulatai összekapcsolódnak a belső figyelemmel. Amikor valaki alkot, gyakran átlép egy meditatív állapotba. Ezt ma átélésnek, flow élménynek nevezzük. A gondolataid lelassulnak, a jelen pillanat hangsúlyosabbá válik, és a belső feszültségek fokozatosan oldódnak. Az alkotás folyamata ilyenkor nem csupán kézzel végzett tevékenység, hanem önismereti út is, ahol a formálódó anyag a belső történések tükreként jelenik meg, jelezve annak állomásait.

A kosárfonás nagyon régi tudás!

Olyan, ami kézről kézre adódott tovább, évszázadokon át. A vessző, a víz, a kéz mozdulata – ezek mindig is együtt éltek az emberrel.

Régebben a kosárfonás elsősorban férfi mesterség volt. A falvakban, különösen a folyók mentén – ahol a fűzfa könnyen megtermett – a férfiak tanulták, művelték, adták tovább a családban. Ők készítették a nagyobb, erősebb használati tárgyakat: szüretelő kosarakat, halászkosarakat, tárolóedényeket, piacra való karkosarakat a téli időszakban, amikor a mezei munkák mellett jutott rá idejük.

De a történet itt nem áll meg. A nők élete szintén tele volt fonással – csak más formában. Gyapjút vagy kendert fontak, szőttek, kötöttek, varrtak. A kéz munkája, a szálak rendezése, az anyag formálása mélyen jelen volt a mindennapjaikban. És amikor kosár készült a háznál, az nemcsak egy tárgy volt számukra, hanem a mindennapi élet része: abban vitték a kenyeret, abban gyűjtötték a termést, abban tartották azt, ami az életet szolgálta. A kosár tehát bele volt szőve az életbe. 

És talán itt ér össze mindaz, ami ma újra megszólít sok embert. Mert amikor ma valaki a kezébe veszi a fűzfavesszőt és elkezd fonni, valami nagyon régihez kapcsolódik vissza. Nem feltétlenül a konkrét mesterséghez, hanem ahhoz az ősi tapasztalathoz, hogy a kéz és a lélek együtt dolgozik.

A fonás ritmusa egyenletes, alkalmazkodik a fonó ritmusához. 

Ha siettetjük, kieshetünk ebből a saját ritmusból, ezért nem érdemes sietni. A vesszőt érezni kell, figyelni rá, mikor hajlik, mikor törne. Ez a fajta jelenlét ismerős lehet valahonnan – abból a belső térből, ahogy önmagunkra is figyelünk. 

A régi világban sok minden nem volt kimondva. Az érzések, a kérdések, a bizonytalanságok nem mindig kaptak szavakat, de volt helyük a mozdulatokban. Ahogy az ujjak dolgoztak, közben a gondolatok is lassabban mozogtak. Nem kellett őket elengedni, csak átrendeződtek. A test tudta a ritmust, és a lélek követte. Ez ma sincs másképp.

A kosárfonásban van valami mély, földhöz kötött nyugalom. A természet anyagaival dolgozni – fűzvesszővel, vízzel, kézzel – visszahoz egy olyan egyszerűséget, ami sokszor hiányzik a mindennapokból. Nem kell tökéletesnek lenni. Nem kell tudni előre, mi lesz belőle. Elég elkezdeni, és közben történik valami.

Ami addig csak gondolat volt, lassan formát kap. Ami addig feszített, elkezd puhulni. Ami addig kusza volt, elkezd rendeződni – magától. A kosárfonás így válik többé, mint kézműves tevékenységgé. Egyfajta belső tér lesz, ahol találkozhatunk önmagunkkal. Nem új dolgot tanulunk ilyenkor, inkább emlékszünk arra, hogy a kezünk tud. Arra, hogy nem kell mindent fejben tartani. Arra, hogy az élet nemcsak megoldandó feladatokból áll, hanem megélhető élményekből is.

És talán ezért olyan mély ez az út. Mert miközben egy kosár megszületik, valami belül is formát ölt. Csendesen, lassan, a saját idejében.

Hogyan képzeld el?

Ez különösen szépen figyelhető meg a kosárfonás folyamatában. A vesszők előkészítése türelmet kíván, ahogyan az önmagunkkal való kapcsolat is időt és gondoskodást igényel. A fonás során az egyes szálak külön-külön törékenyek, mégis amikor egymásba fonódva összekapaszkodnak, erős és tartós formát hoznak létre. Ugyanez történik, ha közösségben alkotunk. Az egyéni történetek, érzések és tapasztalatok összefonódnak, és egy megtartó, stabil közösséget alkotnak. Megerősítve azt, hogy nem vagyunk egyedül. 

A kosár aljának kialakítása olyan, mint a belső alapok megteremtése. Ha ez stabil, akkor a kosár fala biztonságosan épülhet tovább. A közös alkotókörben a bizalom és az elfogadás jelenti ezt az alapot. Amikor az emberek ítélkezés nélkül lehetnek jelen, akkor a lélek is bátrabban megmutatkozik. A fonás ritmusa pedig sokszor emlékeztet a légzés természetes hullámzására, amely segít visszatalálni a belső egyensúlyhoz.

Az egyes műhely munkák során elkészülő darabokkal betekintést nyerhetsz az alkotófolyamatod változásába, ahogy az első alkalomtól haladsz fokozatosan, amit az ismétlődő tevékenység (gyakorlás) hoz számodra. Ugyanígy a hozott témáddal kapcsolatos változásra is ráláthatsz. Tisztábban láthatóvá válnak annak rétegei, hogy mi az, ami elegendő megsegítést kapott, tovább tudott lendülni, vagy oldódni is tudott. 

  • Van-e esetleg olyan része, ami még figyelmet, gyengéd odafordulást igényelne tőled?
  • Kapcsolódott-e hozzá még más aspektus, amire érdemes lenne ránézned? 

A közösségben kialakuló tér biztos megtartó ereje segíthet abban, hogy ráláthass, nem vagy egyedül ebben a helyzetben, hogy felismerhesd, számtalan nő és férfi élt már át hasonlót. 

Alapanyag: áztatott hántolatlan amerikai fűz (zöldvessző). 

Eszközigény, ha tudsz hozd magaddal:

  • éles metszőolló vagy hegyes kiskés, bicska,
  • kisebb fa alátét vagy vágódeszka,
  • kötény vagy használtabb törölköző, anyagdarab a ruhád védelmére

De ne aggódj, a helyszínen is rendelkezésre állnak majd eszközök, amiket használhatsz, ha nincsen sajátod. 

Választható alkotások: 

  • rétegelt falapra / kifúrt fatörzs körszeletre font tartó (fakanál tartó, kaspó)  
  • kerek madáretető 
  • mécsestartó
  • felakasztható lyukacsos hagyma tároló
  • felakasztható kis kaspó 
  • kínáló kosárka 
  • tányéralátét 
  • cserépbe szúrható dísz: buzogány, szív, virág  
  • kerek tálca
  • aszaló tálca

Időpont: hétvégente szombat vagy vasárnap  9.00-17.00 óráig. Gyülekező, megérkezés, 8.50- től, zárás 17.00 óra, de mindenki befejezheti a választott alkotását.

A résztvevők száma: maximum 5-6 fő. A program minimum 4 fővel indul.  

Részvételi díj: Az egész napos műhelymunka ára 30 000 Ft (Áfa mentes).

Az ár tartalmazza az alapanyagokat, tanítást, önismereti munkát, frissítőt (kávé, tea, házi limonádé, gyümölcslé, könnyű nassolnivaló, magvak, aprósüti). A helyedet a részvételi díj mielőbbi utalásával tudod biztosítani. Ha döntöttél, cselekedj, mert gyorsan fogynak a helyek! Ha pedig bármi közbejön, egy későbbi alkalommal tudsz résztvenni a programon. 

Jelentkezem!

A regisztráció után e-mailben küldöm az utalásra vonatkozó részleteket. A befizetést követően pedig számlát kapsz és minden egyéb fontos információt is küldök számodra a programmal kapcsolatosan. 

Ha szívesen olvasnál még a kézművesség és az önismereti folyamatok kapcsolatáról, itt olvass tovább.

Remélem találkozhatunk a legközelebbi alkalmon, szeretettel várlak: Reni 

Kék Lótusz Holisztikus Gyógyítótér és Szellemi Műhely

Iratkozz fel
hírlevelünkre

Kövess minket
Facebookon

Ezeket láttad már?

TAO Csikung órák

TAO Csikung órák

2020-ban találkoztam ezzel a fantasztikus meditatív energetizáló mozgással, mely akkori élethelyzetem kaotikus...

tovább...
Csoportos hangfürdő

Csoportos hangfürdő

A csoportos hangfürdő mélyen pihentető hangterápiás élmény, amelyet hangtálak, gong és más hangterápiás eszközök...

tovább...
Csicsergő női kör

Csicsergő női kör

A Fehérvári csicsergő női kör egy tradicionális, hagyományos női közösségi tér. Van egy tudás, ami az asszonyoktól...

tovább...